A régi épületek tervezése, építése során az energiatakarékosság nem szerepelt, így nem véletlen, hogy ilyen követelmények kielégítésére alkalmatlanok. A meglévő épületszerkezetek számtalan kötöttséget eredményeznek, ezért átalakításuk annál bonyolultabb és nagy szakértelmet kívánó költséges feladat minél kisebb energiafelhasználást kell elérni.

A kellő benapozást, a falazatok lábazati hőhídmentesítését, az aljzat hőszigetelését rendszerint utólag már nem gazdaságos kialakítani. Annál könnyebb jó eredményt elérni, minél nagyobb az épület, és minél kisebb a gazdaságosan ki nem javítható hibahelyek aránya. Ha egy épület nedvességszigetelése, és alapozása is károsodott rendszerint nem éri meg felújítani.

 

30 évesnél régebbi épületek passzívvá alakítása

Általában, ha egy épület nedvességszigetelése, és alapozása is károsodott, ha nem képvisel speciális értéket rendszerint nem éri meg felújítani. A régi épület tervezése, építése során az olcsó, és kimeríthetetlennek tűnő foszilis energiahordozók tudatában az energiatakarékosság nem szerepelt az elsődleges tervezési szempontok között. Ez az oka annak, hogy az energiahatékonyság követelményeinek kielégítésére ezek eleve alkalmatlanok. Meglévő épület épületenergetikai korszerűsítése kizárólag akkor lehet gazdaságos, ha két legyet ütünk egy csapásra, vagyis az átalakítással érintett szerkezetek elhasználódtak, megérettek a felújításra. Jó műszaki állapotú „régi” épület kizárólag épületenergetikai okok miatti korszerűsítése nem lehet gazdaságos! A meglévő épületszerkezetek számtalan kötöttséget eredményeznek. Átalakításuk annál bonyolultabb és fajlagosan annál költségesebb feladat, minél kevesebb a módosítható szerkezet, és minél kisebb energiafelhasználást kell elérni. Egyes követelményeket rendszerint nagyon nehéz teljesíteni. Ilyen a kellő benapozás, az aljzat megfelelő hőszigetelése elérése. Míg másokat, mint a falazatok lábazati hőhídmentesítését, rendszerint egyáltalán nem is lehet gazdaságoson biztosítani, ezért megoldatlanságuk káros hatását máshol, más szerkezettel kell ellensúlyozni. Annál könnyebb jó eredményt elérni, minél nagyobb az épület, és minél kisebb a gazdaságosan ki nem javítható hibahelyek aránya.

 

20-30 éves házak passzívvá alakítása

Éves fűtési energiaigényük 250-300kWó/m2. Esetükben az alapozási és nedvességszigetelési károk ritkábbak. Sajnos a műszaki problémák a statikai gondokat leszámítva nem sokkal kisebbek, mint „régi” épületek átalakításánál. A lábazati hőhidak, és a padozat hőszigetelés, valamint a szellőztető berendezés helyigénye, a pince-padlás feljáratok, és a légtömörség biztosítása okoznak elsősorban gondot. Passzívvá alakításuk gazdaságosságát elősegíti, az a tény, hogy több kisebb felújítási ciklus (festés, burkolás, javítás, stb.) után cserélendő nyílászáróik, hőszigeteléseik, gépészetük megéret a nagy felújításra. Így az épületenergetikai és az elhasználódás miatt szükségessé váló állagmegőrző műszaki felújítás között a költségek megoszlanak.

 

0-10 éves épületek passzívvá alakítása

Éves fűtési energiaigényük 120-250kWó/m2. Az új épületek passzívvá alakítása, az épületenergetikai szempontból a nem megfelelő tervezés miatt, és kivitelezés hibáinak kijavítása nem lehet gazdaságos. A passzívvá alakításhoz vagy meg kell várni a műszaki avulásukat, vagy célszerűbb értékesítve őket új passzívházat építeni. Jelentős energia megtakarítást és komfortnövekedést a légtömörség fokozásával, a hibahelyek megkeresésével, kijavításával, korszerűbb hőtermelő berendezés alkalmazásával, és megfelelő használói szokások elsajátításával lehet gazdaságosan elérni.