A építtetők ma már szinte kivétel nélkül gondolnak az energiatakarékosságra. Elvárásaiknak a konkrét megfogalmazása viszont gondot okoz számukra. Ebben egy átlagos építkezés valamennyi résztvevője ritkábban csupán tájékozatlan, gyakrabban ellenérdekelt, ezért senki sem segít nekik.

Melyik tervező, kivitelező tudja szakszerűen kiszámolni, hány kWh energiával, hány m3 gáz felhasználásával lesz majd a tervezett épület kifűthető? Hogyan változik ez, ha csökkentjük, vagy növeljük a hőszigeteléseket, ha netán másik nyílászárót, üvegezést építünk be?

 

Az energiahatékonyság iránti homályos vágyaikat, elvárásaikat az építtetők nem fogalmazzák meg világosan, számszerűsítve elérendő célként nem tűzik saját maguk és a tervező elé. Talán nincsenek is tisztában azzal, hogy már a tervezés első lépéseitől kezdve ezek fontos célkitűzések lehetnek. Ezért ezek elsikkadnak, elvesznek a mindennapok forgatagában. Nem kerülnek bele sem a tervező tervezési programjába, sem a kivitelezői szerződésbe, vagyis nem válnak sem követelménnyé, sem részévé a teljesítésnek, sem az ellenőrzésnek. Az energiahatékonysági célok a tájékozatlanság, a gazdátlanság miatt lemorzsolódnak, kimaradnak más elérendő célok közül, mint az előre rögzített határidők, vagy költségek.

 

Nincs ebben semmi meglepő. Ebben érdekeltek az építési folyamat résztvevői. Egyszerűbb az „így szoktuk, így is jó lesz” megoldás. A fűtési költségek pedig már nem a tervező, kivitelező pénztárcáját terhelik. Jobban megéri a tervezés, kivitelezés során az épületenergetika ismeretlen területét messze elkerülni, mint súlyos erőfeszítések árán azt megtanulni.