A beruházás olyan, mint az utazás, valahonnan, valamilyen módon, valahová, el kívánunk jutni. Ha nem tudjuk hová, és hogyan akarunk eljutni, düböröghetnek alattunk a lóerők, esélyünk sincs a célba érésre. Túl késő, ha már az úton kezdünk el gondolkodni, és jövünk rá nem jó irányba haladunk. Így biztos, hogy nem a legcélszerűbb, leggazdaságosabb, legkockázatmentesebb utat fogjuk bejárni.

Ne legyünk restek az összes bejárható utat számításba venni, már az indulás előtt tervezzük meg, mit hogyan, mennyi idő alatt kívánunk elérni, és ahhoz van-e elég forrásunk. Csak akkor fordítsuk el az indítókulcsot, ha már minden kétséget kizárva meggyőződtünk róla, hogy a tervezett cél, és útvonal valóban a mi számunkra a legkedvezőbb választás.

 

A beruházás előkészítése alatt meghozandó döntéseket, az előkészítést elmulasztók is meghozzák. A károk a döntés meghozásának időpontjából, a késedelemből ered. Ha túl későn, a már folyó beruházás alatt hozzuk meg az azt érintő fontos döntéseinket, súlyos károkat fogunk elszenvedni. Kiderül, hogy az addig elvégzett munkánk egy része döntésünk fényében vagy teljesen alkalmatlan, vagy nem ésszerű, így azok csak jelentős költségnövekedéssel, időráfordítással korrigálhatjuk. Így nem kerülhetők el a bontások, kiviteli tervek, az építési engedély-, a megrendelések módosítása, a ma már komoly bírságok, és szépen gyülekeznek a drágán megvett „ valamire csak jó lesz” kacatok a garázsban.

A kötelező érvényű előírások a beruházás szervezésre nem, csupán az engedélyezési- és kiviteli tervek készítésére kötelezik az építtetőt. A beruházás igényeiknek szakszerű meghatározása, műszaki, és pénzügyi, megtervezése, megszervezése messze túlmutat magán a tervezésen és a kivitelezésen. Ennek megfelelően jellemzően nem is történik a teljes beruházást átfogó szervezés. Elmarad a legfontosabb előkészítő feladat, a kielégítendő megrendelői igények konkrét és szakszerű megfogalmazása, rangsorolása, az engedélyezési tervet előkészítő előtervezés, a költség- és ütemtervezés az. E feladatok tájékozatlanságból, rosszul értelmezett költségtakarékosságból származó mulasztása, vagy túl későn történő elvégzése súlyos károk forrásai.  Ezek elsődleges elszenvedői a beruházás résztvevői, de a káraik költségét beépítik áraikba, így mindenképpen a szolgáltatásaikat igénybevevő megrendelő fogja azokat valamilyen formában megfizetni. Ha a megrendelő igényeit röviden, tömörem összefoglalt pontokba szedve nem írja le, csak sodródhat az árral, nem lehet ura, csak szolgája az általa finanszírozott beruházásának. Ha nem fontolja, vitatja meg, ha nem írja le, mit kíván elérni, akkor senkitől sem követelheti meg az ezek szerinti teljesítést.

 

A beruházás résztvevői nem álomfejtők, vagy lélekbúvárok, nem érnek rá, a hogy a megrendelő megfogalmazatlan igényeit találgassák. Az így magukat határozatlanná és befolyásolhatóvá tevő megrendelők esetén a legésszerűbb utat választják, arra törekednek, hogy az ő számukra legegyszerűbb, legjobban jövedelmező megoldásokra beszéljék rá. Így sorozatban születnek a más, nem a megrendelői igényeknek kiszolgáló megoldások.